Hogy egy éve micsoda hülye voltam :)
Mit számít mások véleménye, mit számít a gyűlölet, amit mások táplálnak irántam? :)
Rájöttem, minden csak irigységből fakad. Arra kell koncentrálni, aki szeret, mert ők érnek valamit, ők tudnak felvidítani, és megmutatják - még akkor is, ha te nem látod -, hogy milyen értékes ember vagy. Mindenkinek pedig nem lehetsz az, de nem is kell, hogy az légy :) Elég, ha nekik jó vagy, nekik pedig mindig is jó leszel :)
Ez az élet lényege.

Bár itt állok egy új élet kapujában, mégsem zavar már semmi, csak egy dolog. Azok közül akiket szeretek, most elveszítek valakit. Valakit, aki néhány éve minden gondolatom volt, aki szeretett, annak ellenére, hogy én senkije nem vagyok. Nem tudom mi lesz velem, azt mondják az idő mindent begyógyít :) Majd reménykedem. Hiszen..nem a halálba megyünk, én elmegyek - nem önszántamból - ő pedig marad. Marad, az örök körforgásban, ami az ilyen helyekre jellemző. Én pedig csak egy porszem voltam ebben a forgatagban, egy aprócska láncszem, aki neki nem jelent annyit, mint nekem ő. Neki rangja van, én a láncszem által elérhető legnagyobb rangra értem, de most eltűnők, ő eltűnik, nekem fáj, neki nem. Mi lesz velem? :(

Úgy döntöttem blogolni fogok! Az életem mélypontján, amikor nincs aki megértsen talán jól esik kiírni magamból a bajokat, akár olvassa valaki, akár nem...
17 évesen mi mehet tönkre egy ember életében? Igen csak tanulnia kell, azonkívül úgyse gondol semmit, semmire. Nem is értem miért mondják, hiszen mindenki volt 17 éves. Mindenki tudhatja mennyi felkavaró dologgal találkozhatunk... Vagy ez csak a mai világ? Nem tudom.., de valami tönkrement... javíthatatlanul...örökre...
Régen semmi gond nem volt velem, ami valójában tönkretett a többi ember, nem rossz szándékkal, ártással, hanem a puszta létükkel, amely sokkal elviselhetőbb, mint az enyém... Ők szépek, boldogok, talpraesettek, úgy tudnak mindenen nevetni mintha a problémák nem is léteznének... Ilyen voltam.. de elmúlt. A vigasztalásukkal csak rosszabb lett a dolog. A szánalom nem segít, csak még kisebb porszemnek érzem magam mellettük..
Hogy mi a bajom magammal? Nem éhezek, vagy fedél a fejem felett, van családom, néhány barát... Akkor mi a bajom mikor milliók éheznek? Ahogy azt mondani szokás: "Mindenkinek megvan a maga baja". Ha az afrikaiak lennének a helyemben nekik is épp ez lenne...
A féltékenység megöl, az elvárások, a többiek önteltsége kiölték a régi énem.

Mondhatnám majd változik, az idő mindent megold. De míg mások tervekkel készülnek én csak elfogadtam hogyha tovább élek azt magányosan, unalomban, emberek nélkül és pénz nélkül kell. A megváltáshoz én kevés vagyok. Céljaim nincsenek. A jövő képe csak rosszabb, mint a jelené. Ez a depresszió alja...

Mivel szeretek fotózni (és állítólag tudok is) gondoltam felteszem néhány képemet (Saját képek) hátha tetszik majd nektek is :D

Helló emberek! Mivel az oldalt ma nyitottam meg, ezért nem sok mindent, jobban mondva semmit nem találtok. De nyár van, szünet van és igyekszem minden nap bővíteni a tartalmat:) Remélem az oldal sokaknak tetszeni fog, és szívesen jártok majd ide!:D